please wait

Megfogytak mára a bátor emberek

Megfogytak mára a bátor emberek

„Az a baj, hogy azt hiszed, van időd”
(Buddha)

Ercsényxi Ferenc 1953-2013Ercsényi Ferenc
1953-2013

Kedd este még egyszer rákattintottam a Facebook-oldalamra. Szembetaláltam magam a gyászjelentéseddel. Egy kicsit mérges lettem, a tréfálkozásnak is van határa, fortyogtam magamban. Nyilván hamarosan személyesen fogod cáfolni, kaján vigyorral az arcodon és elmagyarázod majd, miért volt erre szükség. De most egy kicsit messzire mentél, ezt fogom mondani, ha legközelebb találkozunk. Aztán lefeküdtem és álmomban tényleg találkoztunk. Herskó János N.N. A halál angyala című filmjéről beszélgettünk, ahol a főhős saját halálhírét költi, hogy aztán gunyoros stílusban felolvashassa a neki szánt „szívből jövő” nekrológokat, hogy milyen kár érte, és miért nem életében mondtuk el neki, hogy... etc.etc. (Tényleg, mit nem mondtunk el neked, Ferikém?)

Mindenki halandó, ezt tudjuk, de hogy máris a mi nemzedékünk következik, ez letaglózó szembesülés.

Utoljára nyár közepén a Karancs előtti zebrán láttalak. Utánad is szóltam az autóból, hogy milyen jól nézel ki. „Hát te sem nézel ki olyan rosszul” - válaszoltad utánozhatatlan stílusodban. Igen, ez volt az, amit sokan szerettek benned és mások nehezen viseltek. A kontrák és rekontrák verhetetlen játékosa voltál.

Keveset tudok rólad, későn lettünk barátok. 2006-ban örök szerelmünk, a Tarjáni Városlakó hozott össze bennünket. Aztán néhány elejtett félmondatból és Hugi egy-egy lopott pillantásából raktam össze, hogy időnként te is épp oly' esendő ember vagy, mint más és ugyanazok a dolgok dolgok nyomasztanak, mint engem. De – sugalltad minden gesztusoddal – a te szereped nem a panaszosak táborában játszódik. Talán innen a mindig párbajra kész, szellemi kihívásokra nyitott figura alakja.

Senkivel olyan jól nem lehetett vitatkozni és olyan jól hallgatni egy-egy kávé vagy sör mellett, mint veled. Mindenkit ismertél, 1990-től aktív közéleti életet éltél ebben a városban, amit kicsit úgy szerettél, mint szülő a rossz természettel megáldott gyermekét. A képviselőséget is kihívásnak tekintetted. Kevesen maradtak a '90-ben indulók közül. „Nem félsz?” - kérdeztem néha. „Mitől?” - kérdeztél vissza mosolyogva. Ezt nagyon irigyeltem benned. Megfogytak mára a bátor emberek, de hogy te is kiszálltál ebből a meccsből, az egyszerűen nem fair.

Volt szerencsém találkozni a gimnáziumi osztálytársaiddal. Ennek a mindmáig összetartó közösségnek az élménye határozta meg a hétköznapjaidat is. (Mostantól nekik is összébb kell húzódniuk, és bizonyára a Szent György-hegyi borozgatások közben egyre több lesz az emlékezés.)

Mindannyian békés, nyugodt öregkorról álmodozunk, még ha éppen sejtjük is, hogy a Titanic fedélzetén utazunk. Valahogy rólad sosem tudtam elképzelni ezt a békés öregkort. Mindig azt kerested, hogyan lehet valamit jobban csinálni. Ha meg valami rosszul volt összerakva, addig nem nyugodtál, amíg ki nem találtad a jó megoldást. Tudom, helyenként közhelyes búcsú ez, ilyenkor könnyű megmártózni ebben a torokszorítós valamiben, amit mi túlélők különböző módon hívunk, és amit nyilván te is éreztél, amikor elveszítettél valakit a szeretteid közül. Nagyjából itt szólnál rám, hogy elég a keresett mondatokból, most már ideje valami értelmesebb dologgal foglalkozni.

Ha a jó sorsom megengedi, másfél év múlva betöltöm a hatvan évet. Addigra lesz egy unokám, akit remélem, sokat hintáztathatok majd a rónai kertben. És ha eljön az ideje, megmutatom neki az egykori Városlakó példányait, milyen is volt ez a világ, mielőtt ő megérkezett. Persze megmutatom majd az újakat is, hiszem addigra azok is megjelennek. Mert ennyivel tartozunk magunknak, nem igaz, Ferikém?

Ercsényi Ferenc 1953-ban született Budapesten, 1971-ben érettségizett a Madách gimnáziumban. 1972-92 között számítógép programozói, felsőfokú folyamatszervezői és hatékony menedzser diplomát szerzett. 1977-ben került Salgótarjánba. Számítástechnikai programozói és szervezői munkakörben dolgozott több vállalatnál. 1990-től haláláig önkormányzati képviselő, először az SZDSZ színeiben, majd ennek megszűnésétől a Tarjáni Városlakó Egyesület tagjaként. 1991-től 1994-ig alpolgármesterként tevékenykedett.

2013.október 9.

Kovács Bodor Sándor

hozzászólások: 0
írások
Megfogytak mára a bátor emberek

„Az a baj, hogy azt hiszed, van időd”
(Buddha)

hozzászólások: 0

Együttműködő partnerünk:

Táncsics Alapítvány

 

fotók: © Kovács Bodor Sándor