Czibik Tiborné Irénkében egy megbízható, segítőkész embert ismertem meg, akinagyon jó képviselője lenne a választókerületnek. Ő maga is itt él, ismeri az emberek mindennapi gondjait és kész is tenni értük. Közösségi ember, aki a fiatalokkal és az idős emberekkel egyaránt megtalálja a közös hangot.Elképzelései, tervei vannak a terület felzárkóztatásáról, valamint szeretné az itt élők mindennapjait megkönnyíteni.
Anyuval évek óta téma otthon Salgótarján és körzetünk helyzete.Már jelöltté választása előtt is nagyon sokat gondolkodott azon, hogyan tudna segíteni a környéken, miként tehetné jobbá az itt élők mindennapjait. Azt gondolom, megválasztása esetén sokat tudna tenni ezért a célért, mivel jól ismeri városrészünk gondjait, az embereket, és igyekezni fog, hogy elképzeléseiből minél több megvalósuljon.
Czibik Tiborné az eddigieknél sokkal jobbat akar tenni a gyerekekért, az idősekért, és természetesen a munkanélküliekért, hogy egy élhetőbb városban-városrészben élhessünk. Sokan ismerjük segíteni akarását, jóindulatát, pozitív szókimondását.Ha rá szavazunk, csak jól járhatunk. Az ígérgetés nem az erőssége, de tenni akarása mindent felülmúl. Segítsük szavazatainkkal a megtervezett munkáját!
Amikor problémám volt, meghallgatott, számíthattam rá, és jó tanácsaival sokat segített. Szeretem Irénkét, mert jó ember, jó anya, jó barát. Remek jelölt!Amikor szót kell emelni a bajban lévőkért, megteszi mindig, nem egyszer hallottam már. Igazi baloldali. Nem cifrázza, meglátja és szóvá teszi a hibákat. Kőkeményen megdolgozott mindenért, olykor egészségét is kockára téve. Bevállalós fajta. Nem menekül a problémák elől, bátran szembenéz a nehézségekkel. Átlát a szitán és sajátos humorral, derűvel, de teljes komolysággal veszi a lapot, és találja meg a lehető legjobb megoldásokat.Nála megbízhatóbb önkormányzati képviselőt el sem tudok képzelni.Ajánlom Irénkét, Czibik Tibornét a választók figyelmébe! Aki őtválasztja, nem csalódhat!
Czibik Tiborné azok közé tartozik, akiknek bőven van rálátásuk arra a területre, amelynek a képviseletére szívesen vállalkoznának. Több mint húsz esztendeje lakik a Pintér-telepen, így nem csak a helyi ismeretei kiválóak, de nem esik tőle távol a 3. számú választókerület egyik lakóövezete sem. Egész eddigi életére az emberekkel történő napi szintű találkozás a jellemző, harminc évig dolgozott elsősorban az élelmiszer-kereskedelemben. A közéletbe gyermekén keresztül először az iskolába kapcsolódott be, majd baloldali értékrendjének megfelelően a Magyar Szocialista Párt kötelékében végzett kampánymunka következett. Mint a Baloldali Összefogás képviselőjelöltje reméli, hogy mind többen teszik le mellette a voksukat azok, akik pozitív előjelű változást szeretnének tapasztalni a választókerületében.
– Egy rövid bemutatkozást legyen szíves, tekintettel arra, ami a bevezetőből esetleg kimaradt.– Idén töltöm be az ötvenedik életévemet. Gyermekkoromban Rákóczibányán éltem és középiskolai tanulmányaimat a salgótarjáni Táncsics Mihály Közgazdasági Szakközépiskola kereskedelmi tagozatán folytattam. Az emberekkel valóban mindig napi kontaktusom volt, sem a munkahelyemen, sem azon kívül nem zárkóztam el, ha valaki megkeresett valamilyen problémával. Gyermekemet tizenhat éve egyedül nevelem, 23 éves fiam a fővárosban, a Budapesti Gazdasági Főiskolán tanul.
– Milyennek látja választókerületét a többihez képest?– Ha csak egy szóval kellene válaszolnom, akkor azt mondanám, hogy a legszebbnek. Akár az acélgyári részre gondolunk a Dolinkával és a jobb sorsra érdemes Jónás teleppel, akár a Salgó útról csatlakozó lakótelepekre, nem beszélve a gyönyörű fekvésű Rónabányáról, Rónafaluról, és az alattuk fekvő Zagyvarónáról, egytől-egyig festő ecsetére kívánkozik mindegyik.Ha viszont mélyebb összefüggéseket keresek, akkor viszont mifelénk szintén megtalálhatóak azok a gondok, amelyek Salgótarján más választókerületeit is jellemzik.
– Hogy a helyszínből induljunk ki, ma már a híres acélgyári úti fasort sem tudná vászonra vinni az a bizonyos festő…– Igen, és sajnos nem csak azt. Az ország valamikori egyik legszebb és leglátogatottabb pihenőhelyén, a Dolinkában például sem WC, sem víz nem található, melyek alapvető feltételek lennének az odalátogató közösségek számára. Emlékszem, gyermekkoromban még egy kis állatkert is működött a ligetben, és egyszer pedig valamilyen iskolai rendezvényről a televízió élő adásban közvetített. Vajon a polgármester asszony milyen megoldást javasolna most egy tv-stábnak, ha a toalett felől érdeklődnének…
– Szerintem előre odaszállítanának pár darab gusztusos mozgó WC-t.– Tréfál?
– Csak a gusztusossal, a megoldást illetően tévedhetetlen vagyok.– No látja, ez a baj, ami az egész országot éppúgy jellemzi, mint a választókerületet: valahogy kihúzzuk a következő választásig, aztán előtte majd megint elkezdjük az ígérgetést. A toldozás-foldozás, a „mozgó” megoldások nem vezetnek eredményre. Különösen a peremkerületek szenvedik meg a „hej ráérünk arra még” felfogást. Mindig valami össztársadalmi szemet szúró problémának, netán tragédiának kell ahhoz történni, hogy megvalósuljon valami.
– Nem túloz a tragédiával?– Sajnos mifelénk élő példával is tudok szolgálni. Az acélgyári nagykéménytől egészen a Művész telepig úgy-ahogy, szedett-vedett járdán lehet közlekedni, de onnantól a Ferenc telepig, majd az egy oldali járdás Ferenc teleptől Zagyvaróna közepéig, a volt benzinkútig csak közúton. Az új köztemetőbe például nagyon sokan gyalog indulnak el, ami igen veszélyes vállalkozás.
– Miért nem várnak a helyi járatra?– Arra aztán várhatnak, mondjuk legalább egy teljes óra hosszat. Visszafelé ugyanaz a helyzet. Még a 70-80 évesektől is kiváló sportteljesítményt igényel a virág elhelyezése, majd a városból jövő következő járat elérése.
– Azaz régi problémák újra és újra elhangzó ígéretekkel.– Valahogy úgy, bár az eddig szóba került Dolinka és a járdaépítés tekintetében én még ígéretet sem hallottam.
– Javaslom, nézzünk szét alaposabban a választókerületben. Milyen égető gondjaik vannak, miket szeretnének az ott lakók?– Kezdem talán a magyar társadalom szomorú állapotának a leképeződésével. Az elöregedés, az elszegényedés, és ez utóbbival együtt járó munkanélküliség nálunk is jelen van. Ha Salgótarjánra ezek a tények halmozottan érvényesek, akkor a választókerületben a még inkább kitétel a legmegfelelőbb a jellemzésre.Rónabányáról például mit tud a városvezetés? Legfeljebb azt, hogy a közeli erdőben gombázni lehet, bár mintha egy országos politikusuktól már hallottam volna gombázásra, mint a létfenntartás egyik lehetséges alternatívájára vonatkozó nem éppen komolynak tekinthető ötletet. Tudják, hogy miből és milyen körülmények között élnek ott emberek? Azok, akiktől voksokat remélnek most is.
– Mi lehet a megoldás?– A végleges megoldás ugyanaz lehet, amit Dóra Ottóék az egész városban szeretnének megvalósítani: a valódi, klasszikus értelemben vett munkahelyteremtés. Ha ezt komolyan vette volna a jelenlegi városvezetés 2006 óta, akkor már nem itt tartanánk. A statisztikai munkahelyek „teremtése” nem célravezető.
– Elveszett nyolc év?– Visszahozhatatlanul. Előröl kell kezdeni egy hosszú folyamatot, amelynek első, szükségszerű, hangsúlyozom, szükségszerű megoldása lehet egy helyi közmunkaprogram kialakítása. Ez persze ugyanúgy érvényes lehet akár az egész választókerületre, mert van mit rendbe tenni, szépíteni helyben is, a műszak teljesítéséhez nem feltétlenül a város fő útján kell a fűszálakat tépdesni és a port terelni a lapátra. Egy kicsivel arrébb, Zagyvarónán a patak medréhez időnként ugyan hozzányúlnak, de az elmúlt években az elgazosodott állapot a jellemző, s félő, hogy a forráspontról lezúduló csapadék egy-egy nagyobb esőzést követően elárasztja a patakmenti kerteket, házakat.
– Az ember azt hinné, hogy egy volt, külön álló településnek, melynek például olyan tárgyi elemei is vannak, mint a kultúrház, sokkal jobbak az adottságai.– Zagyvaróna kiváló alapja lehet egy tudatos építkezésnek, melyet az általam nagyra becsült civil Zagyvaforrás Egyesület és három, aktívan működő klub bizonyára tovább támogat. Valahol egyszer azt olvastam, hogy ha valami csoda folytán Ausztriába repítenék át Zagyvarónát, akkor a kicsivel arrébb magasodó Salgói várnak még saját szelleme is lenne.
– Úgy érti, hogy értékén alul kezelik ezt a helységet? – Szerintem nagyon találó volt az osztrák példa, ami egyrészt tükrözi a ragyogó környezet megbecsülését, másrészt az abban rejlő marketing lehetőségeket. Tudom, hogy a szomszéd kertje mindig zöldebb, de ki ne látott volna, pláne ha személyesen is megtehette, nem csak a tv képernyőjén keresztül, virágos, gondozott, már-már makett asztalra illő osztrák falvakat…Olyan ez, mint amikor meglátunk egy tál finom ételt és máris megindul a nyálelválasztásunk. Nem kellene a nyálunknak csorognia, hiszen az „ételhez” itt is megvannak a hozzávalók, a táj, a környezet, állítom, még az emberek szorgalma is. Csak ezeket tudatosan kellene irányítani. Én amolyan falugazda félében is gondolkodom, akinek szívügye a lakóhelyének a sorsa, a jelene, a jövője, amilyennek szeretné látni a települést.
– Buszközlekedés, utak állapota, egészségügyi, illetve kereskedelmi szolgáltatás?– Sajnos a választókerület valamennyi lakóterületének a problémáját fel lehet fűzni erre a láncolatra.Köztudott, hogy az Acélgyári út végén működött patikát már régen bezárták. A sok idős ember számára szintén alapvető szükséglet lenne a megnyitása, de persze Zagyvarónán, vagy Rónafalun is el tudnék képzelni legalább egy fiókpatikát.Az acélgyári úti orvosi rendelő, feladatkörét bővítve, akár egy mini egészségház is lehetne, ahol adott időben az SZTK-s laborba járás alól is mentesíthetnék az embereket. Az elöregedés miatt az egészségügyi szolgáltatást, némi túlzással szinte a küszöbökig kellene kiterjeszteni. A kereskedelmi szolgáltatások egyszerűen ad-hoc jellegűek. A peremkerületek ellátása azon a néhány, vállalkozásával kínlódó boltoson múlik, akik egyelőre még túlélték az őket sújtó megszorításokat.Pedig Zagyvarónán, a buszvégállomás felé van egy olyan, korábban talán presszóként funkcionáló épület, amelyben egy jó kereskedő fantáziát láthatna. A település biztos el tudná tartani a vállalkozást. Sürgető megoldást jelent a Jónás telepi lakosság kereskedelmi jellegű ellátása is. Régebben ott is volt egy elég jól felszerelt boltocska. Napjainkban lépcsőrengeteget kell megmásznia idősnek, fiatalnak egyaránt, ha csak a legközelebbi boltig el akar jutni az Acélgyári útra. Buszközlekedéshozzájuk?...Ez egy újabb mesébe illő kívánság, mivel először a borzasztóan lepusztult Jónás telepi utat kellene helyrehozni, ugyanakkor az út keskenysége főként az ott parkoló autók miatt nem igen tenné lehetővé a buszközlekedést.Apropó keskenység. A Salgó úton, a művelődési központtal szemközti, Zagyvaróna felé irányuló közlekedéshez csatlakozó buszmegálló kimondottan életveszélyes. Egy ember is csak szűken fér el rajta, ráadásul egy oszlop szintén akadályt képez, ha valaki nem képes megvárni a busz elhaladását. Az ott lakók már felajánlották, hogy a házukhoz tartozó udvarrészből el lehet csípni, feltölteni azt az űrt, ami a kiszélesítés feltétele.Még az utaknál maradva, évente ugyan újjáépítenek egy-egy utat a peremkerületekben, de az például kritikán aluli, hogy Zagyvarónán, a fő út tőszomszédságában, a Nagykert úton pár mázsa zúzalékért kelljen könyörögni, hogy ne vesszenek el a sárban az ott lakók. Arra is volt már példa, hogy a közmunkások, írd és mondd, kitépett fűcsomókat és szemetet helyeztek az út gödreibe. Vajon melyik városvezető örülne ennek a pofátlan megoldásnak, ha éppen ott lakna?
- A buszközlekedésen szintén lenne mit javítani, különös tekintettel, hogy főleg az 1-es és a 14-es járat a választókerületet teljes egészében átszeli. Egyértelmű, hogy sűríteni kellene a járatokat, valamint nagyobb odafigyelést szentelni azokra az időszakokra, amikor iskolába, munkahelyre, illetve onnan visszafelé igyekeznek a peremkerület dolgozói – magyarán csuklós buszokkal kellene kiszolgálni a lakosságot a forgalmasabb időszakokban. A fentiek, az elmondottak tükrében úgy érzem, hogy magára hagyták az itt élő lakosságot. Igaz, sok tekintetben az egész városban érzékelhető ez, de a peremkerületek még nagyobb oltalomra szorulnának, akár fizikai értelemben is.
– A közbiztonságra gondol?– Rendőrt legfeljebb a városcentrumban lehet látni, azt is csupán demonstratív jelleggel. A peremkerületekben inkább csak akkor jelennek meg, amikor már vér folyik. Sokkal, de sokkal nagyobb rendőri jelenlétre lenne szükség. Vannak olyan helyei, utcái a választókerületnek, ahol fényes nappal is nyíltan kereskednek a droggal, és különösen az idősebbek számára meggondolandó, hogy mikor és merre veszik az útirányt. Remélem, hogy a tervbe vett városőrség és a rendvédelmi szervek összefogása alapjaiban változtatja majd meg ezt a nem kívánatos állapotot.
– Sok mindenről beszélt, de szűkebb környezetével, a Pintér-teleppel kapcsolatban mintha visszafogottabb lett volna.– A köztemetőig vezető járda szükségességét már említettem, de persze itt is akadnak más elvégzendő feladatok. Pótolnunk kell a korábban megszüntetett játszóteret, a település két buszmegállóját be nem ázó, normális tetőzettel kell ellátni, rendesen ki kell alakítani a vízelvezető árkok átfolyóit, mert például a Liliom út egésze víz alatt áll, ha úgy igazából el kezd esni az eső. Szóval…, folytassam még?
– Tudja, egyrészt szomorú egy ilyen hosszú listát végighallgatni, másrészt jó érzés, hogy valaki számon tartja a problémákat és arra törekszik, hogy megszüntesse azokat. Lesz hozzá megfelelő támogatása?– Nem hiába vállaltam szerepet, a Magyar Szocialista Pártot és a Baloldali Összefogást támogatva, mert tudom, hogy az aktivistáink, képviselőjelöltjeink teljes szívükből felvállalják a választókerületek gondjait, és ehhez minden természetű támogatást megkapnak Dóra Ottótól.
– Van egyáltalán olyan, amiről nem szólt, valami titkos, elő nem húzott fegyver?– Akad ebből is, de egyelőre nem szeretnék vele a nyilvánosság elé lépni. Olyan megoldásokat érlelünk a Baloldali Összefogással, amelyek párhuzamosan szolgálhatják majd a munkahely és a harmonikus lakókörnyezet megteremtését. Nem csodákra kell gondolni, hanem a meglévő tárgyi feltételek jobb kihasználására, és olyan kapcsolatok felvételére, amelyek már most is fogékonyak egy, az eddiginél hatékonyabb városvezetést támogatni.