Fekete Zsolttal több szociális projektben is dolgoztam együtt. Élettapasztalata, szakmai felkészültsége teszi őt alkalmassá arra, hogy a megváltozott társadalmi körülmények között is sikeresen képviselje a különböző rétegek érdekeit.
Korózs Lajos országgyűlési képviselő, az Országgyűlés Népjóléti Bizottságának elnöke
Régóta figyelem Fekete Zsolt munkáját. Örülök, hogy 2014 őszétől ő képviselheti körzetünket a közgyűlésben, hiszen több szállal is kötődik a gyártelephez.
Számos fiatalnak és idősebbnek segített a szociális problémáik megoldásában, ezért jó szívvel ajánlom és javaslom, hogy október 12-én rá szavazzanak.
Ozsvárth Henrikné (Holkó Icu) Acélgyári úti lakos
Zsoltit több éve ismerem, közvetlen, barátságos mind az idősekkel, mind a fiatalokkal. Szerintem az a jelölt, aki megfelelően tudja az itt élők érdekét képviselni.
Én biztosan rá szavazok! Javaslom, tegyék ezt önök is!
Holczer Lászlóné Erzsike Március 15. út
A Fidesz óriási csinnadrattával tűzte zászlajára a munkahely-teremtést. Ez azonban hamvába holt ígéret maradt országosan és Salgótarjánban is. A városban munkahelyek sokasága szűnt meg.
Nemrég a városi vezetés sajtótájékoztatóján sikerként feltüntetve hallhattuk, hogy csökkent Salgótarjánban az álláskeresők száma. Azt nem tette hozzá senki, hogy nagy valószínűséggel azért, mert sokan hagyták el a várost. Egyes hírek szerint havonta 100-120 ember távozik az ország élhetőbb tájaira, de egyre inkább külföldre.
Nem örülök ennek, mert mi maradunk. Minket minden ideköt. Itt építkeztünk, marasztal bennünket a város szépséges környezete, itt élnek idős rokonaink, barátaink, s itt él a városban szerelmes nagy fiam. Szeretném remélni, hogy itt nő fel a most 8 éves kisfiam is, reményeim szerint a mostaninál élhetőbb városban.
„Salgótarján a lehetőségek városa!” – hangoztatja gyakran a város vezetője.
Igen! Az! A város jövőjéért, a munkahelyteremtésért azonban másképpen kell, erőteljes megoldás-kereséssel és összefogással munkálkodni, nem úgy, mint ezt a mostani fideszes vezetés teszi.
Fekete Zsolt problémaérzékenységéről mindenki meggyőződhetett, aki a városi tv-ben figyelemmel kísérte a közgyűlési közvetítéseket. Őt kérdeztük, és ő mondja el elképzeléseit a jobb megismerés érdekében.
– Milyen stációk után lett politikus?– 1964-ben bányász család gyermekeként Salgótarjánban, az Acélgyári szülészeten születtem. Édesapám bányász volt, s én is az akartam lenni. A középiskolai érettségit követően megszereztem a mérési és automatizálási üzemmérnöki oklevelet.
– Üzemmérnökként bányász lett?– Igen. A főiskola elvégzése után bányász lettem. A Nógrádi Szénbányákhoz kerültem és földalatti műszerészként dolgoztam, majd a bányamentők főműszerésze lettem.
– Aztán elkerült a bányától– Pontosabban a nógrádi bányászkodás leépülése után másutt kerestem az érdeklődési körömnek megfelelő munkát. 20 éve már, hogy a megyei gyermekvédelemben dolgozom.
– Az automatizálási mérnökség és a gyermekvédelem összeegyeztethető?– Beiratkoztam a debreceni egyetemre és megszereztem a szociálpolitikusi diplomát. 2002-től évekig a Nógrádi Megyei Gyermekvédelmi Központ igazgatója voltam.
– Hogyan lett politikus?– Szüleim és szélesebb családom mindig baloldali beállítottságú volt. Én is híve voltam és vagyok olyan baloldali értékeknek, mint a szociális, emberközpontú gondolkodás, a valódi szolidaritás, az állampolgári szabadságjogok tiszteletben tartása, védelme. Úgy láttam, hogy ezeket az értékeket az MSZP képviseli leginkább.
– Mióta tagja a városi közgyűlésnek?– 2002-től igyekszem képviselni az általam fontosnak tartott értékeket a közgyűlésben, és több civil szervezetnek is tagja vagyok. A társadalomban valamilyen oknál fogva hátrányt szenvedő emberek problémáival foglalkozom s – többek között – igyekszem segíteni őket a mindennapi gondjaik megoldásában. Megkülönböztetett figyelmet fordítok a gyermekek, idősek, mozgáskorlátozottak, hajléktalanok, szenvedélybetegek problémáira.
– Hogyan ítéli meg a város jelenlegi helyzetét?– Erről majd részletesebben szólok… Itt csak annyit mondok, de azt határozottan: nem hagyhatjuk, hogy így menjen tovább! Hiszem, hogy rengeteg munkával életképes jövőt teremthetünk Salgótarján lakói számára.
– Kapott-e már valamilyen elismerést?– Igen. A gyermekvédelemben 1994-töl végzett munkámért és a gyermekvédelmi intézetekből kikerült fiatal felnőttek társadalmi beilleszkedésének segítéséért 2008-ban egy rangos szakmai kitüntetésben a PRO FAMILIS DÍJ-ban (a családért díjban) részesültem. Számomra viszont a legnagyobb elismerés mikor több éve felnőtté vált általam gondozott gyermek, saját gyermekével rám köszön az utcán.
A városnak egyik ékköve volt az Acélgyár-telep. Nem véletlen, hogy 92 évvel ezelőtt az Olvasóban döntöttek Salgó-Tarján község várossá nyilvánításáról. Napjainkra viszont a megyeszékhely ékköve lassan kiüresedik. A posta már régen megszűnt, a gyógyszertárra a közelmúltban került lakat. A város egykori legrangosabb üzeme az Acélgyár pedig néhány hónappal ezelőtt követte a síküveggyár, az öblös, a BRG, a Ruhagyár, a vegyépszer, az üveggyapot, az Ötvözetgyár, a Salgó Cipő példáját és 146 év után bezárta kapuit. A hatalmas irodaház feleslegessé vált (Az – reméljük – rémhír csupán, hogy szociális bérlakássá alakítják). A gyár egykori iskolája, az 1870-ben alapított mostani Petőfi Tagiskola, amelyik nemrég még a város egyik legrangosabb intézménye volt, agonizál. A Kohász Művelődési Ház és a Kohász (Szojka) Stadion sorsa ismeretlen. A Dolinka a városé. Komfortosabbá tételével kapcsolatban születtek már tervek, de a kivitelezés várat magára.
Néhány évvel ezelőtt a Regionális Fejlesztési Tanács – mint erről a város vezetése a sajtóban többször beszámolt – 3 milliárdnál is nagyobb összeget ítélt meg az Acélgyár-telep átfogó rehabilitációjára. Ez az összeg azonban - nem tudni, miért – nem lett felhasználva. Az úgynevezett koldus paloták (a foltos házak) külső rendbetétele nyilván nem pótolja a rehabilitáció elmaradását. A gyártelep kiüresedését tehát – az ígéretek ellenére – a Fidesz-vezetés nem tudta megállítani.
Mi élhetővé szeretnénk tenni a telepet is! Jövőt kell építenünk Salgótarjánban!
Több lépcsőház is akad a Március 15-e úton, ahol 3-4 lakás is üres, mert tulajdonosai elhagyták Salgótarjánt. Mivel a megyeszékhelyen lényegében megszűnt az ingatlanforgalom, eladni sem lehet az egyébként jó helyen, a városközpontban lévő lakásokat. Mostanában előfordul, hogy olyanok kerülnek (baráti alapon, csupán a rezsit fizetve) a lakásokba, akiknek az otthonára - a törlesztés elmaradása miatt - rátette a kezét a bank.
Salgótarján furcsa helyzeteket produkál. Példák sokaságát sorolhatnánk, de itt csak egyet említek. Egy északi országba 9 éve kikerült szakmunkás valóságos vagyont gyűjtött össze, s 4 évvel ezelőtt családi ház építésébe kezdett Salgótarjánban. A mutatós épület elkészült, de ma már üresen áll, mert a család az északi országba való kivándorlás mellett döntött. „Azt szeretném, ha a 3 gyermekem egy más politikai kultúrájú demokráciában nőne fel és alapítana egzisztenciát.„ – mondta a családfő a rokonaitól és barátaitól búcsúzó rendezvényen.
Elgondolkodtató történet. A lehető legszélesebb összefogással tennünk kell azért, hogy a helyzet megváltozzon az országban és a városban is.